Teljes sötétségben, bekötözött szemmel fogyasztották el a vendégek a kétfogásos menüt a Láthatatlan vacsorán. A Zala Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház rendezvényének célja az volt, hogy a résztvevők megtapasztalják, milyen az, amikor több órán át nem hagyatkozhatnak a látásukra.
Minden fontos tudnivalóról tájékoztatták még a vacsora előtt a meghívottakat, akik ezt követően jó pár órára elvesztették a látásukat. A szemtakarók felhelyezése után mindjárt egy nagy kihívás várt rájuk: a vacsora helyszínéhez egy csigalépcső vezetett. Kis segítséggel mindenki jól vette az akadályt. – Valamennyire biztonságot nyújtott, hogy szóban is instruáltak. A lábammal próbáltam érezni, meg a kezemmel a változásokat – mesélte élményeit Virovecz Ildikó.
A Láthatatlan vacsorán általában egy látássérült előadó is részt vesz, akivel kötetlenül lehet beszélgetni a vakok, a gyengénlátók és az aliglátók mindennapjairól. – Minél több ember tapasztalja meg, annál könnyebb lesz nekünk is, hiszen bárhol, bármilyen körülmények között találkozunk, természetesebb módon tudnak nekünk segíteni – fogalmazott Takács Gábor.
A Zala Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház az esélyegyenlőséget és az elfogadást szeretné növelni a társadalom minden szintjén, ezért a programra helyi döntéshozókat, köz- vagy forprofit szférában dolgozókat, valamint civil szervezetek képviselőit hívta meg. – Nagyon fontos az, hogy ha a mindennapjaik során hátrányos vagy speciális élethelyzetű emberrel találkoznak, tudják, hogyan segíthetnek nekik „jól”, és a lehető legtöbbet nyújtani – tudtuk meg Bognárné Bengő Hajnalkától, a Zala megyei CSEÖH irodavezetőjétől.
A Láthatatlan vacsorán kiderült: a látó emberek számára természetes, rutin mozdulatok – bekötött szemmel – közel sem annyira egyszerűek. A vendégek a két fogásból álló olasz vacsora mellé feladatot is kaptak: az est végére minél több mindent meg kellett tudniuk asztaltársaikról.
adás
magazin
híradó